9.fejezet

Niall szemszöge

Reggel elmentem a városba kaját venni a többieknek majd utána sétálgattam egy kicsit a városban. Cher régi lakása felé sétáltam, amit már lebontottak. Ha jól tudom valami hotel épül a helyére. Észrevettem egy lányt aki szomorúan ült a padon és leültem mellé.

- Niall? -csillant fel a szeme.

- Szia. Directioner vagy? -kérdeztem kedvesen.

- Talán. -mosolygott majd ugyanolyan szomorúan az arcát a tenyerébe temette.

- Valami baj van? 

- Most jöttem haza Amerikából, mert kint voltam modellkedni. A legjobb barátnőm itt lakott, de amint látod, lebontották.
- Olyan ismerős vagy nekem valahonnan. -kezdtem el gondolkodni. Mintha láttam volna már valahol. - És hogy hívják a barátnőd? Hátha tudok segíteni.
- Nem hiszem, de Cherylnek hívják.
- Cheryl? Cheryl Parks? És te vagy Réka? -bólintott egyet. - Ismerem és tudom is hol van.
- Tényleg? -először kicsit kételkedett abban amit mondtam de végül elhitte.
- Elviszlek, én is pont oda megyek.
- Köszönöm. -mondta és beszállt a kocsimba.

Cheryl szemszöge

Már négy napja hazaengedtek a kórházból és szinte mást nem csinálok csak pihenek vagy netezek. Niall rám parancsolt hogy sokat kell pihennem így dolgozni sem mehetek.

- Meghoztam a reggelid. -tette az ölembe a tálcát.

- Úgy kezelsz mint aki egy életmentő műtéten esett át. -nevettem el magam. - De nagyon jól esik. -öleltem meg.

- Az orvos is mondta, hogy pihenned kell.

- Napok óta itt fekszem ebben az ágyban. Már kezd kicsit uncsi lenni.

- Gondoskodok róla hogy ne unatkozz. Van egy kis meglepetésem. -mosolygott és kinyitotta az ajtót.

- Réka. -öleltem át könnyes szemmel a barátnőm. -Köszönöm Niall.

- Igazán semmiség. -nyomott egy puszit a homlokomra.

- Hallottam a balesetedről. Na mesélj. -ült le az ágyam szélére.

- Inkább te mesélj. Hogy vagy? Annyira aggódtam érted.

- Miért? Nem voltam veszélyben. -nevetett. -Amúgy elvesztettem a telefonom, ezért nem tudtam szólni hogy jövök.

- Nem voltál veszélyben? Már kezdtem azt hinni, hogy meghaltál.

- Én? Meghalni? -kezdett el nevetni. -Mégis honnan vetted ezt? -kérdezte komolyabban.

- Valami férfi felhívott, hogy súlyos balesetetek volt. 

- Akkor téged valaki elég szépen becsapott. -csodálkozott. - Nincs semmi bajunk. Lexi is hamarosan hazajön, csak neki még van pár elintéznivalója.

- Annyira örülök hogy itt vagy. -öleltem meg ismét. Niall magunkra hagyott minket hogy tudjunk nyugodtan beszélgetni.

- Nem gondoltam volna hogy a One Direction házában foglak találni. -kuncogott fel.

- Hidd el, én sem. -nevettem. Nagyon félreismertem őket. Louis és Harry nagyon bolondok, jókat szoktam rajtuk nevetni, Liam nagyon kedves és jó vele beszélgetni, Niall nagyon jó barátom lett. Zaynnel pedig eléggé nem voltunk megbarátkozva, de az is kezd elrendeződni. -mosolyogtam.

- Zayn? -csillant fel a szeme. - Itthon van?

- Nem tudom. Miért?

- Semmi. -legyintett. - És Zaynnel hogy-hogy nem voltatok jóban? Pedig rendes srác. 

- Nem bírt engem elviselni. De már kibékültünk. -mosolyogtam. -És honnan tudod hogy rendes srác? -húzogattam a szemöldököm.

- Cher, Niall küldi... -akadt el a szava és odaadta a telefonom.Gondolom azt küldi Niall. Biztos a nappaliban felejtettem. -Réka? Te vagy az? -lépett közelebb a barátnőmhöz.

- Olyan rég láttalak. -ölelte meg. wtf lemaradtam valamiről?

- Khmmm. -köszörültem meg a torkom. -Ti ismeritek egymást?

- Igen.

- Mióta? Hogyan? Hol? -bombáztam őket kérdésekkel.

- Majd később mindent elmesélek. -pirult el Réka.

- Persze, elmegyek. Ne zavartassátok magatokat. -nevettem el magam és kiszaladtam a konyhába.
- Ti tudtátok hogy Zayn ismeri Rékát?
- Hát ezért volt olyan ismerős. -csapott a homlokára Niall.
- Honnan ismeri? -kérdezgettem tovább.
- Nem tudom. Biztos régi barátok. -rántott vállat. -Amúgy Tom keresett telefonon. Azt mondta, hogy majd hívd vissza.
- Okés. -hadartam, visszaszaladtam a szobámba és egy nem várt látvány fogadott.

Heyhey girlz. Hosszú idő után, DE visszatértem és remélem örültök neki. Mostantól kezd majd beindulni a történet, jönnek új szereplők, stb. Komiknak, visszajelzéseknek, feliratkozóknak pedig mindig örülök. Amúgy szerintetek a mostani rózsaszín vagy az előző barnás-sárgás háttér volt jobb?  Love, Lillaa. xoxo

8.fejezet

Helóóó (: Először is nagyon sajnálom, hogy kereken egy hónapja nem volt rész, de így alakult. Se időm, se ihletem nem volt. Remélem nem haragudtatok meg és ki tudlak titeket engesztelni. Csak mint ahogy elmondtam nagyon elrontottam ezt a félévet és javítanom kéne stb. Amint látjátok a kinézet is megváltozott :D Nem is dumálok sokat, úgy sem érdekel senkit. Jó olvasást. Lilla. xoxo

Zayn szemszöge
Úgy hogy a haverod állandóan vert, szakítottam vele és meg akart ölni. De gondolom ez is az én hibám. -kiabált és idegesen kirántotta a karját a szorításomból.
- Kérlek várj! - kiáltottam utána, rám pillantott és mintha nem is hallotta volna, hátrált egy nagyot. -Cheryl! Vigyázz autó! -még mindig nem figyelt rám.
Odaszaladtam az út közepén álló lányhoz és erősen ellöktem onnét, még pont időben.
- Ez meleg volt. -töröltem meg a homlokom. -Jól vagy? -pillantottam rá, de akkor vettem észre, hogy elájult és erősen beverhette a fejét mert eléggé vérzett.
Nem is gondolkoztam sokat,  befektettem a kocsiba és egyenesen a kórház felé hajtottam.
- Ezt nem hiszem el! Pont ilyenkor piros a lámpa amikor sietnem kéne? -mérgelődtem.
Leparkoltam, felvettem egy napszemüveget és a kapucnim és az ölembe vettem szegény lányt.
Az orvosok nagyon segítőkészek voltak, hamar ellátták. Szerencsére semmi komolyabb baja nem esett, csak egy enyhe agyrázkódás és bekötötték a fejét. Még elvégeznek pár vizsgálatot, de azt mondták, amint végeznek rögtön szólnak nekem. Eszembe jutott hogy a nagy kapkodásban nem szóltam a fiúknak, pedig lehet hogy nem ártana. Amint észrevettem nagyon megkedvelték ezt a lányt. Lehet, hogy nekem is meg kéne ismerni, mielőtt elítélem.
- Végre, Zayn. Már nagyon aggódtunk érted, hogy így eltűntél. Hol vagy? -szólt rögtön bele a telefonba Liam.
- A kórházban. Be tudnátok jönni?
- Úristen. Mi történt? -kérdezte aggódva.
- Cherylnek egy kisebb balesete volt. De nyugtasd meg a többieket, hogy nem súlyos, ne aggódjanak.
- Rendben. Máris indulunk. -tette le a telefont.

****

- Mit csináltál vele? -támadott le rögtön Niall.
- Én semmit. Nekem köszönheti azt, hogy egyáltalán él még. -mondtam, mire kicsit megnyugodtak.
- És hogy történt? -érdeklődött Louis és elmeséltem nekik az egészet.
- Még hogy nem a te hibád. Ha nem idegesíted fel akkor nem lép ki a kocsi elé. -mérgelődött Niall.
- Nyugodjatok meg. Az a lényeg, hogy Chernek nincs semmi komoly baja. -mosolygott Liam.
Az orvos kilépett a vizsgálóból, mi pedig egyből odarohantunk.
- Maguk Cheryl hozzátartozói? -nézett rá a korlapra mi pedig egyből rávágtunk egy 'igent'.
- Még holnapig bent tartjuk megfigyelésen, de jól van.
- Mikor mehetünk be hozzá? -tette fel a kérdést az orvosnak Harry.
- Akár most is. -mosolygott kedvesen és elvezetett minket ahhoz a kórteremhez, ahol Cher volt.


Cher szemszöge
Halk beszélgetésre ébredtem fel. Lassan kinyitottam a szemem majd próbáltam felülni több-kevesebb sikerrel. Ami meglepett, hogy egy kórházba voltam. Mégis mi a fene történt?

- Cher..Annyira aggódtam érted. Máskor jobban vigyázz magadra, érted? -ölelt meg Niall.
- Ööhm. oké. -nyögtem ki. - Elmagyaráznád, hogy mi történt? Annyira emlékszem, hogy Zaynnel veszekedtem.

- Zayn? -nézett rá szúrós tekintettel és kimentek, hogy tudjunk beszélni.

- Az egész az én hibám. -nézte a földet. - Felmérgesítettelek és kiléptél egy autó elé. Próbáltalak ellökni onnét, de akkor beverted a fejed.
- Nem a te hibád. Én voltam a hülye, hogy nem figyeltem oda.
- És szeretnék tőled bocsánatot kérni...mindenért. Nem kellett volna letámadnom téged, úgy hogy nem is volt igazam. -mondta és látszott rajta hogy nagyon szégyelli magát.
- Semmi baj. Felejtsük el az egészet. -mosolyogtam halványan.
Az az igazság, hogy nagyon megkönnyebbültem ettől a beszélgetéstől. Nagyon utálok haragban lenni valakivel.
- Mikor mehetek haza? -kérdeztem a fiúktól.
- Azt mondta az orvosod, hogy valószínűleg csak holnap. -válaszolt Liam.
- De hiszen nekem dolgozni is kéne. -jutott eszembe.
- Már beszéltünk Tommal, hogy nem tudsz bemenni.
- Ti mindenre gondoltok. -nevettem és megöleltem. - De holnapig itt kell egyedül unatkoznom?
- Nem leszel egyedül, mert én itt maradok. -húzott oda egy széket az ágyam mellé. - És nem lesz időd unatkozni. -nevetett. - De előtte veszek valami kaját. -pattant fel.
- Hozz nekem is! -kiabáltam utána.
- Nekünk most mennünk kell. -nézett Liam az órájára. - Gyertek fiúk!
- Majd holnap is bejövünk. -mondta Louis, miután jól körbeölelgettek.

/ Tetszett? Nem tetszett? Nyugodtan elmondhatod. A pozitív és negatív kritikákat is elfogadom :) /