2012. december 16., vasárnap

8.fejezet

Img1525366060_large



Helóóó (: Először is nagyon sajnálom, hogy kereken egy hónapja nem volt rész, de így alakult. Se időm, se ihletem nem volt. Remélem nem haragudtatok meg és ki tudlak titeket engesztelni. Csak mint ahogy elmondtam nagyon elrontottam ezt a félévet és javítanom kéne stb. Amint látjátok a kinézet is megváltozott :D Nem is dumálok sokat, úgy sem érdekel senkit. Jó olvasást. Lilla. xoxo

Zayn szemszöge
Úgy hogy a haverod állandóan vert, szakítottam vele és meg akart ölni. De gondolom ez is az én hibám. -kiabált és idegesen kirántotta a karját a szorításomból.
- Kérlek várj! - kiáltottam utána, rám pillantott és mintha nem is hallotta volna, hátrált egy nagyot. -Cheryl! Vigyázz autó! -még mindig nem figyelt rám.
Odaszaladtam az út közepén álló lányhoz és erősen ellöktem onnét, még pont időben.
- Ez meleg volt. -töröltem meg a homlokom. -Jól vagy? -pillantottam rá, de akkor vettem észre, hogy elájult és erősen beverhette a fejét mert eléggé vérzett.
Nem is gondolkoztam sokat,  befektettem a kocsiba és egyenesen a kórház felé hajtottam.
- Ezt nem hiszem el! Pont ilyenkor piros a lámpa amikor sietnem kéne? -mérgelődtem.
Leparkoltam, felvettem egy napszemüveget és a kapucnim és az ölembe vettem szegény lányt.
Az orvosok nagyon segítőkészek voltak, hamar ellátták. Szerencsére semmi komolyabb baja nem esett, csak egy enyhe agyrázkódás és bekötötték a fejét. Még elvégeznek pár vizsgálatot, de azt mondták, amint végeznek rögtön szólnak nekem. Eszembe jutott hogy a nagy kapkodásban nem szóltam a fiúknak, pedig lehet hogy nem ártana. Amint észrevettem nagyon megkedvelték ezt a lányt. Lehet, hogy nekem is meg kéne ismerni, mielőtt elítélem.
- Végre, Zayn. Már nagyon aggódtunk érted, hogy így eltűntél. Hol vagy? -szólt rögtön bele a telefonba Liam.
- A kórházban. Be tudnátok jönni?
- Úristen. Mi történt? -kérdezte aggódva.
- Cherylnek egy kisebb balesete volt. De nyugtasd meg a többieket, hogy nem súlyos, ne aggódjanak.
- Rendben. Máris indulunk. -tette le a telefont.

****

- Mit csináltál vele? -támadott le rögtön Niall.
- Én semmit. Nekem köszönheti azt, hogy egyáltalán él még. -mondtam, mire kicsit megnyugodtak.
- És hogy történt? -érdeklődött Louis és elmeséltem nekik az egészet.
- Még hogy nem a te hibád. Ha nem idegesíted fel akkor nem lép ki a kocsi elé. -mérgelődött Niall.
- Nyugodjatok meg. Az a lényeg, hogy Chernek nincs semmi komoly baja. -mosolygott Liam.
Az orvos kilépett a vizsgálóból, mi pedig egyből odarohantunk.
- Maguk Cheryl hozzátartozói? -nézett rá a korlapra mi pedig egyből rávágtunk egy 'igent'.
- Még holnapig bent tartjuk megfigyelésen, de jól van.
- Mikor mehetünk be hozzá? -tette fel a kérdést az orvosnak Harry.
- Akár most is. -mosolygott kedvesen és elvezetett minket ahhoz a kórteremhez, ahol Cher volt.


Cher szemszöge
Halk beszélgetésre ébredtem fel. Lassan kinyitottam a szemem majd próbáltam felülni több-kevesebb sikerrel. Ami meglepett, hogy egy kórházba voltam. Mégis mi a fene történt?
- Cher..Annyira aggódtam érted. Máskor jobban vigyázz magadra, érted? -ölelt meg Niall.
- Ööhm. oké. -nyögtem ki. - Elmagyaráznád, hogy mi történt? Annyira emlékszem, hogy Zaynnel veszekedtem.
- Zayn? -nézett rá szúrós tekintettel és kimentek, hogy tudjunk beszélni.
- Az egész az én hibám. -nézte a földet. - Felmérgesítettelek és kiléptél egy autó elé. Próbáltalak ellökni onnét, de akkor beverted a fejed.
- Nem a te hibád. Én voltam a hülye, hogy nem figyeltem oda.
- És szeretnék tőled bocsánatot kérni...mindenért. Nem kellett volna letámadnom téged, úgy hogy nem is volt igazam. -mondta és látszott rajta hogy nagyon szégyelli magát.
- Semmi baj. Felejtsük el az egészet. -mosolyogtam halványan.
Az az igazság, hogy nagyon megkönnyebbültem ettől a beszélgetéstől. Nagyon utálok haragban lenni valakivel.
- Mikor mehetek haza? -kérdeztem a fiúktól.
- Azt mondta az orvosod, hogy valószínűleg csak holnap. -válaszolt Liam.
- De hiszen nekem dolgozni is kéne. -jutott eszembe.
- Már beszéltünk Tommal, hogy nem tudsz bemenni.
- Ti mindenre gondoltok. -nevettem és megöleltem. - De holnapig itt kell egyedül unatkoznom?
- Nem leszel egyedül, mert én itt maradok. -húzott oda egy széket az ágyam mellé. - És nem lesz időd unatkozni. -nevetett. - De előtte veszek valami kaját. -pattant fel.
- Hozz nekem is! -kiabáltam utána.
- Nekünk most mennünk kell. -nézett Liam az órájára. - Gyertek fiúk!
- Majd holnap is bejövünk. -mondta Louis, miután jól körbeölelgettek.

/ Tetszett? Nem tetszett? Nyugodtan elmondhatod. A pozitív és negatív kritikákat is elfogadom :) /

2 megjegyzés: