2012. december 28., péntek

9.fejezet

Niall szemszöge
Reggel elmentem a városba kaját venni a többieknek majd utána sétálgattam egy kicsit a városban. Cher régi lakása felé sétáltam, amit már lebontottak. Ha jól tudom valami hotel épül a helyére. Észrevettem egy lányt aki szomorúan ült a padon és leültem mellé.
- Niall? -csillant fel a szeme.
- Szia. Directioner vagy? -kérdeztem kedvesen.
- Talán. -mosolygott majd ugyanolyan szomorúan az arcát a tenyerébe temette.
- Valami baj van? 
- Most jöttem haza Amerikából, mert kint voltam modellkedni. A legjobb barátnőm itt lakott, de amint látod, lebontották.
- Olyan ismerős vagy nekem valahonnan. -kezdtem el gondolkodni. Mintha láttam volna már valahol. - És hogy hívják a barátnőd? Hátha tudok segíteni.
- Nem hiszem, de Cherylnek hívják.
- Cheryl? Cheryl Parks? És te vagy Réka? -bólintott egyet. - Ismerem és tudom is hol van.
- Tényleg? -először kicsit kételkedett abban amit mondtam de végül elhitte.
- Elviszlek, én is pont oda megyek.
- Köszönöm. -mondta és beszállt a kocsimba.

Cheryl szemszöge
Már négy napja hazaengedtek a kórházból és szinte mást nem csinálok csak pihenek vagy netezek. Niall rám parancsolt hogy sokat kell pihennem így dolgozni sem mehetek.
- Meghoztam a reggelid. -tette az ölembe a tálcát.
- Úgy kezelsz mint aki egy életmentő műtéten esett át. -nevettem el magam. - De nagyon jól esik. -öleltem meg.
- Az orvos is mondta, hogy pihenned kell.
- Napok óta itt fekszem ebben az ágyban. Már kezd kicsit uncsi lenni.
- Gondoskodok róla hogy ne unatkozz. Van egy kis meglepetésem. -mosolygott és kinyitotta az ajtót.
- Réka. -öleltem át könnyes szemmel a barátnőm. -Köszönöm Niall.
- Igazán semmiség. -nyomott egy puszit a homlokomra.
- Hallottam a balesetedről. Na mesélj. -ült le az ágyam szélére.
- Inkább te mesélj. Hogy vagy? Annyira aggódtam érted.
- Miért? Nem voltam veszélyben. -nevetett. -Amúgy elvesztettem a telefonom, ezért nem tudtam szólni hogy jövök.
- Nem voltál veszélyben? Már kezdtem azt hinni, hogy meghaltál.
- Én? Meghalni? -kezdett el nevetni. -Mégis honnan vetted ezt? -kérdezte komolyabban.
- Valami férfi felhívott, hogy súlyos balesetetek volt. 
- Akkor téged valaki elég szépen becsapott. -csodálkozott. - Nincs semmi bajunk. Lexi is hamarosan hazajön, csak neki még van pár elintéznivalója.
- Annyira örülök hogy itt vagy. -öleltem meg ismét. Niall magunkra hagyott minket hogy tudjunk nyugodtan beszélgetni.
- Nem gondoltam volna hogy a One Direction házában foglak találni. -kuncogott fel.
- Hidd el, én sem. -nevettem. Nagyon félreismertem őket. Louis és Harry nagyon bolondok, jókat szoktam rajtuk nevetni, Liam nagyon kedves és jó vele beszélgetni, Niall nagyon jó barátom lett. Zaynnel pedig eléggé nem voltunk megbarátkozva, de az is kezd elrendeződni. -mosolyogtam.
- Zayn? -csillant fel a szeme. - Itthon van?
- Nem tudom. Miért?
- Semmi. -legyintett. - És Zaynnel hogy-hogy nem voltatok jóban? Pedig rendes srác. 
- Nem bírt engem elviselni. De már kibékültünk. -mosolyogtam. -És honnan tudod hogy rendes srác? -húzogattam a szemöldököm.
- Cher, Niall küldi... -akadt el a szava és odaadta a telefonom.Gondolom azt küldi Niall. Biztos a nappaliban felejtettem. -Réka? Te vagy az? -lépett közelebb a barátnőmhöz.
- Olyan rég láttalak. -ölelte meg. wtf lemaradtam valamiről?
- Khmmm. -köszörültem meg a torkom. -Ti ismeritek egymást?
- Igen.
- Mióta? Hogyan? Hol? -bombáztam őket kérdésekkel.
- Majd később mindent elmesélek. -pirult el Réka.
- Persze, elmegyek. Ne zavartassátok magatokat. -nevettem el magam és kiszaladtam a konyhába.
- Ti tudtátok hogy Zayn ismeri Rékát?
- Hát ezért volt olyan ismerős. -csapott a homlokára Niall.
- Honnan ismeri? -kérdezgettem tovább.
- Nem tudom. Biztos régi barátok. -rántott vállat. -Amúgy Tom keresett telefonon. Azt mondta, hogy majd hívd vissza.
- Okés. -hadartam, visszaszaladtam a szobámba és egy nem várt látvány fogadott.


Heyhey girlz. Hosszú idő után, DE visszatértem és remélem örültök neki. Mostantól kezd majd beindulni a történet, jönnek új szereplők, stb. Komiknak, visszajelzéseknek, feliratkozóknak pedig mindig örülök. Amúgy szerintetek a mostani rózsaszín vagy az előző barnás-sárgás háttér volt jobb?  Love, Lillaa. xoxo

2012. december 16., vasárnap

8.fejezet

Img1525366060_large



Helóóó (: Először is nagyon sajnálom, hogy kereken egy hónapja nem volt rész, de így alakult. Se időm, se ihletem nem volt. Remélem nem haragudtatok meg és ki tudlak titeket engesztelni. Csak mint ahogy elmondtam nagyon elrontottam ezt a félévet és javítanom kéne stb. Amint látjátok a kinézet is megváltozott :D Nem is dumálok sokat, úgy sem érdekel senkit. Jó olvasást. Lilla. xoxo

Zayn szemszöge
Úgy hogy a haverod állandóan vert, szakítottam vele és meg akart ölni. De gondolom ez is az én hibám. -kiabált és idegesen kirántotta a karját a szorításomból.
- Kérlek várj! - kiáltottam utána, rám pillantott és mintha nem is hallotta volna, hátrált egy nagyot. -Cheryl! Vigyázz autó! -még mindig nem figyelt rám.
Odaszaladtam az út közepén álló lányhoz és erősen ellöktem onnét, még pont időben.
- Ez meleg volt. -töröltem meg a homlokom. -Jól vagy? -pillantottam rá, de akkor vettem észre, hogy elájult és erősen beverhette a fejét mert eléggé vérzett.
Nem is gondolkoztam sokat,  befektettem a kocsiba és egyenesen a kórház felé hajtottam.
- Ezt nem hiszem el! Pont ilyenkor piros a lámpa amikor sietnem kéne? -mérgelődtem.
Leparkoltam, felvettem egy napszemüveget és a kapucnim és az ölembe vettem szegény lányt.
Az orvosok nagyon segítőkészek voltak, hamar ellátták. Szerencsére semmi komolyabb baja nem esett, csak egy enyhe agyrázkódás és bekötötték a fejét. Még elvégeznek pár vizsgálatot, de azt mondták, amint végeznek rögtön szólnak nekem. Eszembe jutott hogy a nagy kapkodásban nem szóltam a fiúknak, pedig lehet hogy nem ártana. Amint észrevettem nagyon megkedvelték ezt a lányt. Lehet, hogy nekem is meg kéne ismerni, mielőtt elítélem.
- Végre, Zayn. Már nagyon aggódtunk érted, hogy így eltűntél. Hol vagy? -szólt rögtön bele a telefonba Liam.
- A kórházban. Be tudnátok jönni?
- Úristen. Mi történt? -kérdezte aggódva.
- Cherylnek egy kisebb balesete volt. De nyugtasd meg a többieket, hogy nem súlyos, ne aggódjanak.
- Rendben. Máris indulunk. -tette le a telefont.

****

- Mit csináltál vele? -támadott le rögtön Niall.
- Én semmit. Nekem köszönheti azt, hogy egyáltalán él még. -mondtam, mire kicsit megnyugodtak.
- És hogy történt? -érdeklődött Louis és elmeséltem nekik az egészet.
- Még hogy nem a te hibád. Ha nem idegesíted fel akkor nem lép ki a kocsi elé. -mérgelődött Niall.
- Nyugodjatok meg. Az a lényeg, hogy Chernek nincs semmi komoly baja. -mosolygott Liam.
Az orvos kilépett a vizsgálóból, mi pedig egyből odarohantunk.
- Maguk Cheryl hozzátartozói? -nézett rá a korlapra mi pedig egyből rávágtunk egy 'igent'.
- Még holnapig bent tartjuk megfigyelésen, de jól van.
- Mikor mehetünk be hozzá? -tette fel a kérdést az orvosnak Harry.
- Akár most is. -mosolygott kedvesen és elvezetett minket ahhoz a kórteremhez, ahol Cher volt.


Cher szemszöge
Halk beszélgetésre ébredtem fel. Lassan kinyitottam a szemem majd próbáltam felülni több-kevesebb sikerrel. Ami meglepett, hogy egy kórházba voltam. Mégis mi a fene történt?
- Cher..Annyira aggódtam érted. Máskor jobban vigyázz magadra, érted? -ölelt meg Niall.
- Ööhm. oké. -nyögtem ki. - Elmagyaráznád, hogy mi történt? Annyira emlékszem, hogy Zaynnel veszekedtem.
- Zayn? -nézett rá szúrós tekintettel és kimentek, hogy tudjunk beszélni.
- Az egész az én hibám. -nézte a földet. - Felmérgesítettelek és kiléptél egy autó elé. Próbáltalak ellökni onnét, de akkor beverted a fejed.
- Nem a te hibád. Én voltam a hülye, hogy nem figyeltem oda.
- És szeretnék tőled bocsánatot kérni...mindenért. Nem kellett volna letámadnom téged, úgy hogy nem is volt igazam. -mondta és látszott rajta hogy nagyon szégyelli magát.
- Semmi baj. Felejtsük el az egészet. -mosolyogtam halványan.
Az az igazság, hogy nagyon megkönnyebbültem ettől a beszélgetéstől. Nagyon utálok haragban lenni valakivel.
- Mikor mehetek haza? -kérdeztem a fiúktól.
- Azt mondta az orvosod, hogy valószínűleg csak holnap. -válaszolt Liam.
- De hiszen nekem dolgozni is kéne. -jutott eszembe.
- Már beszéltünk Tommal, hogy nem tudsz bemenni.
- Ti mindenre gondoltok. -nevettem és megöleltem. - De holnapig itt kell egyedül unatkoznom?
- Nem leszel egyedül, mert én itt maradok. -húzott oda egy széket az ágyam mellé. - És nem lesz időd unatkozni. -nevetett. - De előtte veszek valami kaját. -pattant fel.
- Hozz nekem is! -kiabáltam utána.
- Nekünk most mennünk kell. -nézett Liam az órájára. - Gyertek fiúk!
- Majd holnap is bejövünk. -mondta Louis, miután jól körbeölelgettek.

/ Tetszett? Nem tetszett? Nyugodtan elmondhatod. A pozitív és negatív kritikákat is elfogadom :) /

2012. november 16., péntek

7.fejezet


Sziasztok. Kicsit megkésve, de itt az új rész:D Amúgy bocsi, hogy Zayn ilyen köcsög benne, de később meg fog változni :) Ami pedig elszomorít, hogy alig kapok komit, feliratkozóm is csak kevés van :( Remélem, hogy ez azért változni fog,. Eleget is pofáztam, jó olvasást. xx

Baby you light up my world like nobody else... -kezdték el a What Make You Beautiful refrénjét.
Az az igazság, hogy nem is rossz, sőt! Nagyon is jók. Az egész koncertet végigtomboltam, kár lett volna kihagyni. Szerintem a képek is nagyon jól sikerültek. Itt van két kedvencem:


486372_386256678118637_1695672257_n_large


A7wwkg2ccailgxi_large


Épp a képeket nézegettem, amikor valaki hirtelen mögém lépett, a kezével befogta a számat és hátra rántott.
- Basszus Niall. Halálra ijesztettél. -bokszoltam bele a vállába.
- Bocsi, nem volt szándékos. -nevetett. - Éhes vagyok. -mutatott nyöszörögve a hasára.
- Hű Niall. Nem gondoltam volna. -játszottam meglepődést. - Amúgy én is.
- Nincs kedved eljönni valahova ebédelni? -nézett rám, én pedig elvesztem a szeme világában.
- Bocsi mi is volt a kérdés? -ráztam meg a fejem.
- Te, én, enni, étel, ma? -mondta, mint valami robot.
- Jó, értem. Menjünk -nevettem a szemem törölgetve.

                                                                  *****

- Niall, igyekezz már. Mennyit akarsz még enni? -kérdeztem tőle.
- Még egy falat! -mondta teli szájjal.
- Tíz perce is ezt mondtad. -forgattam a szemem röhögve.
Odajött hozzánk rengeteg rajongó, Niall kiosztott pár autogramot és elmentünk sétálni.
- Mi a baj? -kérdezte amikor otthon voltunk.
- Semmi. -ráztam meg a fejem és próbáltam mosolyogni.
- Látszik, hogy valami baj van. Nekem nyugodtan elmondhatod. -vigasztalt.
- Nagyon bánt pár dolog... -sóhajtottam. - Hogy Rekáról és Alexáról még mindig semmi hír, David pedig épp azon gondolkozik hogy hogyan tegyen el láb alól.
- Biztos minden rendben lesz. És David is lenyugodhatott már.
- Tudod Niall, volt időm megismerni, tudom mire képes. -sóhajtottam.

                                                                  *****

- Neki muszáj mindenhova velünk jönni? -hallottam ahogy Zayn a fiúkkal veszekszik.
- Miért nem jöhetne ha akar? -kérdezte Harry.
- Zayn, mit ártott neked Cher? -kapcsolódott be Liam is.
- Nem is ismered. -hallottam meg Niall hangját is.
- Vegyétek már észre! -kiabált. -Csak kihasznál minket. Lekoptatja Niallt, utána nem sokkal később már szinte puszipajtásként tekint rá. Érdekes.
- Nem értem mi abban olyan hihetetlen, hogy megkedvelt minket. -csapta össze a tenyerét Liam.
- Látom elég szépen átmosta az agyatokat. Addig kéne eltávolítani az életünkből amíg nem túl késő.
- Szerintem ezt nem itt kéne. -mondta Lou Zaynnek.
- Nem értem mi bajod van velem. -ráztam a fejem. - De ha akarjátok, persze, akkor már itt sem vagyok.
Rám nézett, fogta magát és elszaladt. Én pedig követtem. Rágyújtott egy szál cigire és néma csendben állt velem szemben.
- Mondjad már. -sürgettem.
- Mintha nem tudnád. -morgolódott és elnyomta a cigijét. - A többieket be tudod csapni, de engem nem. Csak azért vagy velünk, mert általunk híres lehetsz. Csak kihasználsz minket, főleg Niallt.
- Ez marhaság. -forgattam a szemem.
- És ahogy szakítottál Daviddal már rögtön az ujjad köré próbálod csavarni Niallt. Nem gondolod, hogy elég szánalmas?
- Zayn, te hallod amit mondasz? Niall csak nagyon jó barátom. apropó.. honnan tudsz arról, hogy Daviddal jártam és szakítottunk?
- Elég jóban vagyunk -sóhajtott egy nagyot.
- Elég sok mindenben hasonlítotok. Egyikőtök bunkóbb, mint a másik. Nem csodálom, hogy jól kijöttök. -nyújtottam ki a nyelvem.
- Hogy képzeled, hogy így beszélsz miután tönkretetted az életét?
- Én az ő életét? Te miről beszélsz? -értetlenkedtem
- Azelőtt tök jó fej volt, de amióta veled volt, nagyon megváltozott.
- És én tehetek róla? Én? Képzeld el, már rég nem élnék ha Niall múltkor nem mentett volna meg. -kiabáltam vele, majd mérgemben legszívesebben elszaladtam volna
- Várj már. -fogta meg a karom amikor már az út szélén álltam. - Hogy érted ezt?

- Úgy hogy a haverod állandóan vert, szakítottam vele és meg akart ölni. De gondolom ez is az én hibám. -idegesen kirántottam a karom Zayn szorításából, hallottam hogy még motyog nekem valamit, de nem nagyon érdekelt. Az utolsó amire emlékszem, hogy hátráltam egy nagyot, megfordultam és ütést éreztem a fejemen majd minden elsötétült.

2012. november 3., szombat

6. fejezet

Sziasztooook :D Új rész, amint láthatjátok és a megszokottól hosszabb. Légyszii megdobnátok Lillát pár komival? És még néhány feliratkozónak is nagyon örülnék :) Köszönööm. xx

Reggel Niall karjaiban ébredtem. Olyan édesen aludt, nem volt szívem felkelteni. Óvatosan kibújtam az öleléséből, majd betakartam. Körülnéztem a házban, a fiúknak nyoma sem volt, biztos alszanak még. Bementem a konyhába reggelit csinálni. Amint kész lettem a tükörtojással megterítettem és megcsináltam a teát.
- Szia. Mi jót csinálsz? -ült le az egyik székre mosolyogva Louis.
- Szia. Tükörtojást. Ugye szeretitek? -kérdeztem aggódva.
- Hogyne szeretnénk? -nevetett.
Megfogtam a teás kancsót és öntöttem két bögrébe teát, de amilyen kétbalkezes vagyok, persze, hogy a felét a kezemre öntöttem.
- Basszus. -szisszentem fel és gyors hideg víz alá tartottam.
- Jól vagy? Nagyon fáj? -sietett oda hozzám.
- Semmi komoly. -mosolyogtam.
- Biztos? Nagyon vörös.
- Majd elmúlik. -legyintettem egyet.
- Sziasztok. Mi ez a finom illat? -ültek le a többiek.
- Zayn még alszik? -kérdeztem, mire megrántották a vállukat. - Szólok neki, hogy jöjjön enni. Hátha már nem utál annyira.
Bekopogtam Zayn ajtaján, de mivel nem érkezett válasz, benyitottam.
- Jó reggelt. Nem vagy éhes? Csináltam tükörtojást. -mosolyogtam kedvesen.
- Abból biztos nem eszek amit te csináltál. -mondta egyszerűen, majd fogtam magam és elmentem.
- Undorító amit művelsz, ugye tudod? Átlátok rajtad! És hamarosan a többieknek is felnyílik a szemük. -ezt a megjegyzést elengedtem a fülem mellett.
- Naa, nem jön? -kérdezte Harry teli szájjal.
- Nem, még alszik. -füllentettem.
- Pedig nem vall rá hogy eddig alszik. -rántott vállat.
- Te nem eszel?
- Nem vagyok éhes. -rántottam vállat.
Lezuhanyoztam, megmostam a fogam, a hajam pedig kivasaltam. Kiválasztottam a mai szettem és levánszorogtam a lépcsőn.

Tumblr_mcls7f7aii1rtmdado1_500_large
    



- Hova ilyen csinosan? -pörgetett meg Niall.
- Dolgozni megyek. És ha nem akarom, hogy kirúgjanak sietnem kell. -néztem az órára.
- Elviszünk. Nekünk úgy is be kell menni. -vette elő a kocsikulcsot Lou.
- Köszi. -nevettem és beszálltunk a kocsiba.
Az út hátralévő részében meg sem szólaltam, szinte tapintani lehetett a feszültséget, amit Lou és Harry próbáltak oldani.
- És hánykor végzel? -kérdezte Niall, amikor kiszálltunk a kocsiból.
- Négy körül valahogy.
- Van kedved utána meginni valamit? -mosolygott aranyosan.
- Aha. Fél 5, Starbucks?
- Rendben. Akkor szia. -nyomott két puszit az arcomra és elment.
- Azt hittem már sosem érsz ide. -morgolódott Tom. Úgy látom bal lábbal kelt fel.
- Neked is szia. -forgattam a szemem. - Csak tíz percet késtem, kicsit elaludtam.
- Máskor ilyen elő ne forduljon vagy repülsz innét. -mondta mérgesen.
- Rendben -sóhajtottam. - Mi lesz a mai feladatom?
- Terepre mész, jó? -bólintottam. - A mai One Direction koncertre mész, hogy képeket csinálj róluk és utána az interjún is te fogsz fotózni. Remélem rád bízhatom ezt, mást nem tudok küldeni. -hadarta el egy levegővétellel.
- Megcsinálom. Már bírom őket, tök jó fejek igazából. -mosolyogtam.
- Jó, nem érdekel. -mondta, mire megforgattam a szemem. Sosem szokott ilyen mogorva lenni. - Egy óra múlva kezdődik a koncert. -sóhajtott egy nagyot és elment.
Magamhoz kaptam a kamerám és elindultam a koncert helyszínére. Pont időben odaértem, de akadt egy kis gond.
- Vedd már fel! -morgolódtam magamban. A drága főnököm persze hogy nem veszi fel a telefont, amikor szükség van rá. Úgy döntöttem, hogy felhívom Niallt.
- Szia. -szóltam bele. - Tudnál egy kicsit segíteni?
- Szia. Bocsi de mindjárt kezdődik a koncert, nem tudok elszabadulni. -sóhajtott egy nagyot.
- Épp erről van szó. Megparancsolnád a gorilláitoknak, hogy engedjenek be?
- Gorilla? -nem láttam, de biztos könnyezett a röhögéstől.
- Akkor testőr, biztonsági őr, tudom is én micsoda. De ha nem engednek be, akkor hamarosan kereshetek új munkát.
- Mindjárt szólok nekik. -mondta még mindig röhögve.
Pár perc múlva az egyik 'gorilla' odajött hozzám és bevezetett. Választottam magamnak egy helyet ahol belátom az egész színpadot, elővettem a kamerám és elkezdődött a koncert.

2012. október 29., hétfő

5. fejezet

Sziasztok. Nos, itt az új rész. Remélem tetszeni fog :) És megfogadtam a tanácsokat, kicsit hosszabb rész jön. Még suliig igyekszem hozni 3 - 4 részt. De ha nem sikerül, ne harapjátok le a fejem. Rengeteget kell tanulnom :/ Nem is pofázok sokat, jó olvasást! xx 

Este 8 óra volt. Az összes cuccommal együtt a kocsimba ültem és azon tanakodtam, hogy hova menjek amikor megszólalt a telefonom. Niall volt az.
- Szia. Ráérsz most? Megihatnánk valamit.
- Szia. Bocsi, de most nem alkalmas.
- Baj van? -kérdezte ijedten.
- Igen. sóhajtottam egy nagyot.
- Öt perc és ott vagyok. -hadarta és letette a telefont.
Nem telt bele öt percbe és Niall tényleg itt volt. Láttam rajta, hogy nagyon sietett, mert az arca piros volt a hidegtől.
- Na, mesélj. Mi történt? -ült be mellém a kocsiba.
- Lebontják a házat ahol lakom és erről nekem nem szóltak. Fogalmam sincs, hogy hova menjek. -temettem az arcom a tenyerembe.
- Ezen könnyen segíthetünk. Gyere hozzánk. -mosolygott biztatóan.
- Nem, Niall. Már így is sokat segítettél. Meg nem hiszem, hogy a többiek örülnének neki, főleg Zayn. Úgy érzem nem nagyon kedvel.
- Ne törődj vele. A többiek biztos örülnének neki.
- Jobb lenne ha elutaznék Amerikába. Így a testvéremhez és a barátnőmhöz is közelebb lennék. -folyt le egy könnycsepp az arcomon. - Azóta sem tudom, hogy mi van velük. Utálom ezt a bizonytalanságot.
- Nagyon sajnálom. -ölelt át. - Cher, kérlek maradj itt. -nézett rám bociszemekkel. - Megkedveltelek, nem szeretném, ha már is elmennél.
- Nem adod fel, igaz? -mosolyogtam. - Jó maradok, de csak addig amíg nem találok új lakást.
- Oké. -ölelt át nevetve.
Beindítottam a kocsim és a srácok házához vettük az irányt. Niall segített felcipelni a cuccaim a vendégszobába.
- Még egyszer köszönök mindent. -öleltem meg.
- Erre valók a barátok. -mosolygott kedvesen.
- Szia..sztok. -néztek rám elég érdekesen. - Hát te?
- Csak pár napra maradok, amíg nem találok új lakást.
- Hát ez szuper. -ugrált oda hozzám Lou és átölelt. - Nem nézünk meg valami filmet?
- Dee.. rendelek pizzát. Már nagyon megéheztem.
- Milyen meglepő. -sóhajtott egy nagyot a cicás fiú, ha jól emlékszem Harry, majd elkezdtünk nevetni.
- Keresünk valami filmet. -hadarták.
Niall is elment valahová, gondolom megrendeli a pizzát, így egyedül maradtam. Leültem az ágyra és elővettem a telefonom. Semmi. Még mindig semmi hír a nővéremékről. Pedig biztos értesítenének ha lenne valami. Ez egyre jobban aggaszt.
- Khmm. -köszörülte meg a torkát Zayn. - Te már megint itt? -forgatta a szemét.
- Neked is szia. Pár napig egy fedél alatt fogunk lakni, szóval légyszi próbálj meg elviselni valahogy.
- Egyre szánalmasabb vagy. - nevetett gúnyosan. - Azt hiszed nem látom?
- Neked meg mi bajod van? -néztem rá kérdőn.
- Mintha nem tudnád. Próbálsz mindenkit behálózni. Lehet, hogy őket átverted a mosolyoddal, de csak úgy szólok, engem nem tudsz átverni. -forgatta a szemét, elment és becsapta maga után az ajtót.
Mi baja van velem?


                                                                            ***


- Muszáj horrort néznünk? Rosszat fogok álmodni. -temettem a párnába az arcom nevetve.
- Ha félsz, nyugodtan idebújhatsz hozzám. -kacsintott a göndörke.
- Álmodozz csak. -vágtam hozzá egy párnát.
- Amúgy Zayn merre van?
- Elment aludni. -rántott vállat Liam.
- Répát? -nyújtotta oda Louis.
- Nem kérek a répádból. -mondtam komolyan, de röhögőgörcsöt kaptam.
- Jól vagy? -kérdezték öt perc múlva.
- Teljes mértékben. -törölgettem a szemem.
Niall elindította a filmet, majd mindenki magához vett egy szelet pizzát. Kivéve Niallt. Ő négyet. Hogy tud ennyit enni? És meg sem látszik rajta.
- Harry. Ide adod a popcornt?
- Nem. -mondta határozottan.
- Szóval úgy gondolod, hogy kövér vagyok? Nem szeretsz már, Harry drága?.. Erről van szó? -játszott sírást Lou.
- Te nagyon hülye vagy. -röhögtem a szemem törölgetve.
- Ez átlagos, de majd hozzászoksz. -ütögette meg a vállam.


                                                                             ***

- Úristen. -kaptam el a fejem a tévéről és a hozzám legközelebb ülő ember vállába temettem a fejem.
- Nem bírod a horrort? -röhögött Louis
- Ez nekem már kicsit sok. Fejek repülnek össze - vissza. -rázott ki a hideg.
A buksim Niall vállára tettem, majd elnyomott az álom.

/ Ha tetszett megdobnál egy komival? És nyugodtan fel is iratkozhatsz rendszeres olvasónak. Nagyon örülnék neki! :) xx /

2012. október 26., péntek

4. fejezet

/ Párápáápápápáá új rész :D Ezt kicsit hosszabbra írtam, remélem tetszeni fog. Most hogy itt az őszi szünet, próbálok kicsit sűrűbben részeket hozni. Ha kicsit is tetszett, megdobnál egy komival? És nagyon örülnék pár rendszeres olvasónak is!! :) Nem is pofázok sokat, jó olvasást :D xx /

- Jó reggelt. -vágódtam le a konyhában az egyik székre, majd végignéztem a többieken. Mind az öten ott voltak, de ahogy odaértem Zayn morgolódva felpattant és elment. Lehet hogy velem van baja? Na, mindegy. Nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget.
- Szia. -köszöntek. - Nem vagy éhes? -kérdezte Niall.
- Nem. Úgy is mennem kell. Köszönöm amit értem tettél. Ha nem jártál volna arrafelé, én már valószínűleg nem lennék itt.  -mosolyogtam.
- Ó, ugyan. Semmiség. -nevetett.
- Akkor én most megyek. Sziasztok. -álltam fel az asztaltól.
- Majd beszélünk. Megadod a telefonszámod?
- Persze. -beleírtuk a számunkat egymás telefonjába és hazamentem.
Megfürödtem és magamra kaptam egy másik ruhát. Bezártam magam után az ajtót és elindultam dolgozni.

540x460_ac_large
 
Niall szemszöge
- Mitől mentetted meg? Mi történt? -támadtak le amikor Cher elment.
- Nem hiszem, hogy örülne, ha elmondanám.
- Naaaa mondd már el. Nem mondjuk el senkinek. -könyörgött Harry.
- Jóóó. -adtam fel. - A pasija megfenyegette, hogy megöli és én jókor voltam jó helyen.
- Niall a hős, Niall a hős megmentő. -ugrándozott Lou. - Ezért a hőstettért kapsz tőlem egy répát... Najó. Mégse. -nyújtotta oda nekem a répát, majd féltőn visszarántotta.
- De egy szendvicset igazán csinálhatnál nekem, mert nagyon éhes vagyok. -nyöszörögtem.
- Ööhm. most jutott eszembe, hogy valami dolgom van. -hadarta Liam és elszaladt.
- Várj, Liam. Segítek neked. -rohant utána röhögve Harry és Lou.
Miután én is jól kiröhögtem magam, észrevettem, hogy Zayn a kanapén ülve duzzog.
- Mi a baj? -ültem le mellé.
- Semmi. -sóhajtott nagyot, de még rám sem nézett.
- Zayn, látom hogy valami baj van. Mondd már el.
- Niall, nem tartod furcsának hogy ez a csaj nem rég még lekoptatott, tegnap este pedig már itt aludt és a számát is megadta? -nézett rám.
- Ebbe mi a furcsa? Megismert és lehet, hogy megkedvelt. Olyan hihetetlen ez?
- Nem, de nagyon vigyázni kell az ilyenekkel. -mondta fintorogva.
- Milyenekkel? Mi bajod Cherrel? Nem is ismered. -csodálkoztam a hallottakon.
- Hagyjuk. -zárta le a témát és elment a szobájába.
- Ez mi volt? -jött oda hozzám Liam csodálkozva.
- Ha én azt tudnám. -sóhajtottam.

                                                               Cher szemszöge



578366_463578817014458_1306370360_n_large

- Ennyi volt mára? -kérdeztem Tomot.
- Igen. Nyugodtan hazamehetsz. -tette a kezét a vállamra mosolyogva.
- Nem kell kétszer mondani. -nevettem. - Elég fárasztó napjaim vannak mostanában. -húztam el a szám.
- Akkor nyomás haza, pihend ki magad. Majd holnap hívlak. -mosolygott kedvesen.
- Rendben, szia. -integettem neki.
Úgy szeretem Tomot. Nagyon rendes velem. Jobb főnököt el sem tudnék képzelni magamnak.
A mai napom nem is volt olyan nehéz. Valami kezdő énekeseket kellett fotóznom. A stúdiótól egyből hazafelé vettem az irányt, ám elég érdekes dolgok fogadtak. Az épület ahol lakom már egy ideje, mindenféle gépekkel volt körülvéve. Először nagyon nem értettem, hogy mi van, majd egy férfi felvilágosított a dolgokról. Hát erre végképp nem számítottam. Holnap lebontják és még ma el kell hagyni mindenkinek. Erről nekem miért nem szóltak? Hol fogok ezek után lakni?



2012. október 22., hétfő

3. fejezet

- Hol vagyok? - keltem fel ijedten egy ágyról.
- Végre magadhoz tértél. -mosolygott és egy bögre meleg teát nyomott a kezembe. 
- De mi történt? Hogy kerültem ide? És te mit keresel itt? -támadtam le a szőkét a kérdéseimmel.
- Én itt lakom. Miután elájultál, ide hoztalak. -mosolygott biztatóan.
- Hogy ájultam el? -kérdeztem idegesen.
- Az erdő felé sétáltam és kiabálást hallottam. Láttam ahogy az a fiú fejbe vágott egy nagy fával, majd a földre zuhantál. 
- És te megmentettél. -meredtem magam elé hitetlenkedve, majd bólintott egyet. - Figyelj, szeretnék bocsánatot kérni. Nagyon sajnálom ahogy beszéltem veled, tényleg nem kéne úgy véleményt alkotnom rólad, hogy nem is ismerlek. -mondtam szégyenkezve.
- Fátylat rá. -mosolygott.
- Figyelj Niall, igaz? -bólintott egyet. - Szeretném megköszönni amit tettél. Ha nem lettél volna ott, valószínűleg már nem élnék. David nagyon sok mindenre képes. -nyeltem egyet.
- Semmiség. -ölelt át, ami kicsit meglepett, de viszonoztam. - De miért tette ez veled? -fordult felém.
- Mert szakítottam vele. De végül is azt hittem durvábban reagál majd.
- Durvábban? -nézett rám elég érdekesen. - Majdnem megölt. Ettől durvábban is reagálhatott volna?
- Épp ez az hogy csak majdnem. Te nem ismered mikre képes. Rendszeresen üt, ver, kórházban is voltam miatta. Addig nem nyugszik amíg bosszút nem állhat. -egy könnycsepp gördült le az arcomon, de gyors le is töröltem. 
- Ez beteg. Nagyon sajnálom. -ölelt át megint. - És mit szeretnél csinálni?
- Fogalmam sincs. A nővérem és a barátnőm biztos tudnák, hogy mit kéne. Hónapok óta nem láttam őket. -sóhajtottam. 
Niallel már órák óta beszélgetünk, úgy érzem kezdem megkedvelni. 
- Most pedig jobb lesz ha megyek. Igazán nem szeretnék zavarni. 
- Nem zavarsz. Maradj légyszii. Már késő van. -nézett rám boci szemekkel.
- Jó. -adtam fel. - De csak ma estére. -nevettem. - Hol van a fürdőszoba?
- Menj le a földszintre és jobbra az első ajtó.
- Úristen. Ez a nővérem. -ugráltam örömömben a telefonnal a kezemben. - Szia. Annyira hiányoztál. -szóltam bele a telefonba, miközben a lépcsőn sétáltam lefelé.
- Jó napot. Ön Cheryl Parks? -kérdezte egy rekedt férfi hang.
- Igen, én vagyok. Valami baj van? -kérdeztem az ujjaimat tördelve.
- A testvére és a barátnője súlyos autó balesetet szenvedett. -hadarta.
- Az nem lehet... lehetetlen. -meredtem magam elé és még a telefont is elejtettem. - Mondja hogy jól vannak! -kiabáltam sírva.
- Nyugodj meg! - jött oda Niall, felvette a telefonom és valamit beszélt a férfivel.
- Ugye az egész csak vicc? Nincs semmi bajuk, igaz? -szipogtam, miután Niall letette a telefont.
- Bárcsak mondhatnám. -sóhajtott.
- Mi van ha meghalnak? Nekem nincs senkim se, csak ők. -temettem az arcom a tenyerembe.
- Nem fognak meghalni, verd ki a fejedből. Ha szükséged van valakire, én itt leszek melletted és gondolom a szüleid is mindenben melletted állnak majd.
- Niall, nekem nincsenek szüleim. -néztem fel rá könnyes szemekkel. -Ők... meghaltak. És Alexa az utolsó élő rokonom szűk családon belül. -letöröltem a könnyeim, próbáltam erős maradni.
- Sajnálom. Nem tudtam. -suttogott.
- Mi történt a kezeddel? -tereltem el a témát.
- Semmi csak...
- David.. Ő bántott, igaz? 
- Igen, de semmi komoly. 
- Tényleg jobb lesz ha megyek. Pár órája ismerlek, de már veszélybe kevertelek. Ezt egyedül kell megoldanom. -álltam fel.
- Nem mész sehova. -fogta meg a kezem. - Kérlek maradj itt. Segíteni szeretnék.
- Jó, de holnap mindenképp elmegyek. És tényleg köszönök mindent. -mosolyogtam és elmentem aludni.
Nagyon nehezen tudtam elaludni. Egész végig apán, anyán, Alexán, Rekán és Niallon járt az eszem. Már nagyon rég itt hagytak a szüleim, de még mindig nagyon hiányoznak. Reka pedig a legjobb barátnőm. Annyi mindenen mentünk keresztül. Alexa is mindig mellettem állt. Kimentett ha bajba kerültem és mivel ikrek vagyunk, eléggé hasonlítunk is. Ha egy nyomi pasi rám szállt, mindig segített lerázni. És itt van Niall is. Annyira szégyellem magam. Hogy bánhattam így vele? Hisz nem is ismertem. De rájöttem, hogy nem is olyan, amilyennek hittem.


/ párápáppápá itt az új rész. naaa. jó lett? igyekeztem :D köszönöm a sok komit az előző részhez. megint megszánnátok pár darabbal? *-* a részről pedig annyit hogy remélem tetszett :D xx /

2012. október 21., vasárnap

2.fejezet

Sziasztok. Ahogy ígértem, itt a 2. rész. Remélem elnyeri tetszéseteket :D Köszönöm a sok véleményt és a sok látogatót az oldalon. Nagyon jól esik. Sajnálom hogy ilyen rohadt rövid lett :(x

- Hova mész? Hiszen te fogsz minket fotózni. -fogta meg a karom Niall.
- Fotózás elmarad. Más dolgom van. -ráztam le.
Most komolyan, mi köze van hozzá? Mérgesen elhagytam a stúdiót, előtúrtam a telefonom és tárcsáztam Davidot. Jobb lesz minél hamarabb túl esnem ezen is.
- Szia. Ráérsz ma? -kérdeztem remegő hangon.
- Szia. Igen. 6-kor a szokásos helyen?
- Oké. Akkor este. Szia. -csaptam le a telefont.
Remélem nem vette észre a hangomon, hogy ideges vagyok. Elraktam a telefonom és a lakásom felé vettem az irányt. Bekapcsoltam a laptopom és felmentem Twitterre, de rögtön ki is léptem, mert szokás szerint minden a 1D-vel volt tele. Mit lehet bennük ennyire szeretni?! A nagy unalomban elaludtam és 6-kor ébredtem fel. Magamra kaptam egy pulcsit, mivel kicsit lehűlt a levegő és elindultam a megbeszélt helyre, ami egy elhagyatott erdő mellett van. 
- Szia. Látom, most ráérsz, nincs kedved eljönni velem a Nando's-ba? -jött oda vigyorogva a szőke.
- Nem érek rá. -forgattam a szemem és tovább mentem.
- De miért? -jött utánam
- Vedd már észre hogy utállak titeket! Jobb lenne ha leszállnál rólam! -kiabáltam.
- De hisz nem is ismersz. -nézett rám elég érdekesen.
- Csak egy felkapott fiúbanda vagytok semmi több. -mondtam flegmán majd elmentem.
Nagyon lassan lépkedtem, de így is 15-20 perc alatt odaértem. David már egy fának támaszkodva várt rám.
- Késtél. -jött oda mérgesen. - Remélem nagyon fontos amiért ide rángattál.
- Öhhm. igen. -nyeltem egyet. - Figyelj. Én ezt már nem bírom tovább. 
- Gyere, ne itt beszéljük meg. -húzott az erdő felé.
- Engedj már el! -rángattam a kezem. - Szakítok veled! Érted? Soha többé nem akarlak látni! -kiabáltam.
- Ezt jobb lett volna ha nem mondod. Velem nem szakíthatsz csak úgy! -rángatott a hajamnál fogva.
- De épp azt csinálom. -mondtam flegmán.
- Rossz válasz. -nevetett és nekivágott egy fának. - Ha az enyém nem lehetsz, ne legyél senkié!
- Beteg vagy. -forgattam a szemem. - Úgy sem mersz megölni. 
- Azt csak hiszed. -vigyorgott, majd egy nagy ütést éreztem a fejemen és minden elsötétült.

2012. október 14., vasárnap

1. fejezet

Sziasztok. Naaa, ígértem hogy sietek, itt is van az 1. rész. Remélem elnyeri tetszéseteket :D Kaphatnék pár komit? Nagyon sokat jelentene (: x

Cher szemszöge
Reggel a telefonom csörgésére ébredtem. Fáradtan előkerestem a táskámból, a kijelzőn Tom neve állt.
- Mi ennyire fontos hajnalban? -szóltam bele morcosan.
- Neked is szia. Amúgy meg 11 óra van és 1-re be kéne jönnöd fotózni.
- Aha. Kiket kell? -kérdeztem ásítozva.
- A One Directiont.
- Szuper. -forgattam a szemem.
- Akkor majd találkozunk. Szia. -csapta le a telefont.
Annyira nem bírom őket. Egy felkapott fiúbanda, semmi több. Ma pedig őket kell fotóznom. Elég nekem azt elviselni, hogy a nővérem szereti őket. Nagyon hiányzik. Amerikába utazott fél évre modellkedni Rekával, a legjobb barátnőnkkel. Amióta elment, nem is tudtam vele beszélni. Ráadásul itt van nekem a pasim, David is. Utálom. Igen, utálom. Most biztos azon csodálkozol, hogy akkor minek járok vele. Ez elég bonyolult. Eleinte nagyon kedves volt, szerettem, de megváltozott. Rendszeresen üt, ver és megfenyegetett, hogy megöl, ha elhagyom vagy szólni merek erről valakinek. Nem bírom ezt tovább. Ma, ha bele halok is, de szakítok vele. Nem akarom az egész életem rettegésben leélni.
Magamra kaptam a ruhám, fogat mostam, a hajam pedig csak simán kifésültem.


Niall szemszöge
- Menjünk be a Nando's-ba. Nagyon éhes vagyok. -nyöszörögtem.
- Niall, te mindig éhes vagy. -sóhajtott Louis.
- De most tényleg. -toporzékoltam az autó mellett.
- És mindig ezt mondod. -röhögött Zayn.
- Siessünk, mert már késésben vagyunk. Nem kéne lekésnünk ezt a fotózást is. -nézett az órájára Liam és beszálltunk a kocsiba.
- De ha éhen halok, az a ti lelketeken fog száradni. -játszottam sírást.
- Jó tessék, edd meg. De akkor csöndbe maradsz végre? -nyomott a kezembe egy szendvicset.
- Isten vagy Lou. -vigyorogtam.
- Sziasztok. Már vártunk titeket. -fogott kezet velünk Tom. - Gyere, Cher. -hívott oda magához egy gyönyörű lányt. - Ő fog ma titeket fotózni. Magatokra is hagylak titeket. Nemsokára kezdünk. -nézett fel az órára majd becsapta maga után az ajtót.
- Szia cica. Van gazdád? -karolta át Harry
- Vedd le rólam a mocskos kezed. -forgatta a szemét.
- Most meg mi a baj cica? -vigyorgott Harry.
- Ne hívj így és hagyj békén! Van nekem elég bajom nélküled is. -kiabált és kiment az ajtón.
- Tüzes. Ez tetszik -vigyorgott idiótán.
- Nem kéne utána menni? -kérdeztem a többieket, akik egy vállrántással válaszoltak.
- Szia. Szeretnék bocsánatot kérni Harry nevében is, néha elég bolond tud lenni.
- Felejtsük el. -kortyolt bele a teájába.
- Nincs kedved eljönni velem délután a Nando's-ba?
- Nem. -válaszolt ridegen, ami kicsit rosszul esett. - Most pedig mennem kell. -vette a vállára a táskáját.
- Hova mész? Hisz te fogsz minket fotózni. -fogtam meg a karját.
- Fotózás elmarad. Más dolgom van. -rázott le.
- Naa, hol a fotóscsajszi? -vigyorgott Lou.
- Nem ér rá. Elmarad a fotózás.
- Ezért kellett ilyen korán felkelnünk? -hisztizett Zayn.
- Akkor mehetünk már a Nando's-ba? Éhes vagyok.
- Jó, menjünk. -sóhajtottak.

/ Naa, hogy tetszett? Első résznek lehet hogy kicsit uncsi, de ígérem, hogy a következő már izgisebb lesz. Megdobnátok pár komival? :D /

2012. október 10., szerda

hey! (:


Sziasztok! Itt az új blogom. A kinézetről annyit, hogy ez még nem a végleges. Majd még valószínűleg változni fog. A szereplők már felkerültek, de a részeket még később fogom hozni. Ennek több oka van: 14-én jönnek a lengyel, török és spanyol cserediákok és nálam is lesz egy török. És ugye itt a továbbtanulás is. Nagyon bele kéne húznom tanulással, mert eléggé elszúrtam az év elejét :/ + év végén 4 tantárgyból vizsgáznom kell ._. de ígérem igyekszem hozni az első részt.
Meg mielőtt hozom, kicsit szeretnék előre haladni a másik blogomnál. Szóval mikor ott elérem a 30-35. részt, akkorra várható ide. De azért remélem majd tetszeni fog :) x