2.fejezet

Sziasztok. Ahogy ígértem, itt a 2. rész. Remélem elnyeri tetszéseteket :D Köszönöm a sok véleményt és a sok látogatót az oldalon. Nagyon jól esik. Sajnálom hogy ilyen rohadt rövid lett :(x

- Hova mész? Hiszen te fogsz minket fotózni. -fogta meg a karom Niall.
- Fotózás elmarad. Más dolgom van. -ráztam le.
Most komolyan, mi köze van hozzá? Mérgesen elhagytam a stúdiót, előtúrtam a telefonom és tárcsáztam Davidot. Jobb lesz minél hamarabb túl esnem ezen is.
- Szia. Ráérsz ma? -kérdeztem remegő hangon.
- Szia. Igen. 6-kor a szokásos helyen?
- Oké. Akkor este. Szia. -csaptam le a telefont.
Remélem nem vette észre a hangomon, hogy ideges vagyok. Elraktam a telefonom és a lakásom felé vettem az irányt. Bekapcsoltam a laptopom és felmentem Twitterre, de rögtön ki is léptem, mert szokás szerint minden a 1D-vel volt tele. Mit lehet bennük ennyire szeretni?! A nagy unalomban elaludtam és 6-kor ébredtem fel. Magamra kaptam egy pulcsit, mivel kicsit lehűlt a levegő és elindultam a megbeszélt helyre, ami egy elhagyatott erdő mellett van. 
- Szia. Látom, most ráérsz, nincs kedved eljönni velem a Nando's-ba? -jött oda vigyorogva a szőke.
- Nem érek rá. -forgattam a szemem és tovább mentem.
- De miért? -jött utánam
- Vedd már észre hogy utállak titeket! Jobb lenne ha leszállnál rólam! -kiabáltam.
- De hisz nem is ismersz. -nézett rám elég érdekesen.
- Csak egy felkapott fiúbanda vagytok semmi több. -mondtam flegmán majd elmentem.
Nagyon lassan lépkedtem, de így is 15-20 perc alatt odaértem. David már egy fának támaszkodva várt rám.
- Késtél. -jött oda mérgesen. - Remélem nagyon fontos amiért ide rángattál.
- Öhhm. igen. -nyeltem egyet. - Figyelj. Én ezt már nem bírom tovább. 
- Gyere, ne itt beszéljük meg. -húzott az erdő felé.
- Engedj már el! -rángattam a kezem. - Szakítok veled! Érted? Soha többé nem akarlak látni! -kiabáltam.
- Ezt jobb lett volna ha nem mondod. Velem nem szakíthatsz csak úgy! -rángatott a hajamnál fogva.
- De épp azt csinálom. -mondtam flegmán.
- Rossz válasz. -nevetett és nekivágott egy fának. - Ha az enyém nem lehetsz, ne legyél senkié!
- Beteg vagy. -forgattam a szemem. - Úgy sem mersz megölni. 
- Azt csak hiszed. -vigyorgott, majd egy nagy ütést éreztem a fejemen és minden elsötétült.