4. fejezet

/ Párápáápápápáá új rész :D Ezt kicsit hosszabbra írtam, remélem tetszeni fog. Most hogy itt az őszi szünet, próbálok kicsit sűrűbben részeket hozni. Ha kicsit is tetszett, megdobnál egy komival? És nagyon örülnék pár rendszeres olvasónak is!! :) Nem is pofázok sokat, jó olvasást :D xx /

- Jó reggelt. -vágódtam le a konyhában az egyik székre, majd végignéztem a többieken. Mind az öten ott voltak, de ahogy odaértem Zayn morgolódva felpattant és elment. Lehet hogy velem van baja? Na, mindegy. Nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget.
- Szia. -köszöntek. - Nem vagy éhes? -kérdezte Niall.
- Nem. Úgy is mennem kell. Köszönöm amit értem tettél. Ha nem jártál volna arrafelé, én már valószínűleg nem lennék itt.  -mosolyogtam.
- Ó, ugyan. Semmiség. -nevetett.
- Akkor én most megyek. Sziasztok. -álltam fel az asztaltól.
- Majd beszélünk. Megadod a telefonszámod?
- Persze. -beleírtuk a számunkat egymás telefonjába és hazamentem.
Megfürödtem és magamra kaptam egy másik ruhát. Bezártam magam után az ajtót és elindultam dolgozni.

 
Niall szemszöge
- Mitől mentetted meg? Mi történt? -támadtak le amikor Cher elment.
- Nem hiszem, hogy örülne, ha elmondanám.
- Naaaa mondd már el. Nem mondjuk el senkinek. -könyörgött Harry.
- Jóóó. -adtam fel. - A pasija megfenyegette, hogy megöli és én jókor voltam jó helyen.
- Niall a hős, Niall a hős megmentő. -ugrándozott Lou. - Ezért a hőstettért kapsz tőlem egy répát... Najó. Mégse. -nyújtotta oda nekem a répát, majd féltőn visszarántotta.
- De egy szendvicset igazán csinálhatnál nekem, mert nagyon éhes vagyok. -nyöszörögtem.
- Ööhm. most jutott eszembe, hogy valami dolgom van. -hadarta Liam és elszaladt.
- Várj, Liam. Segítek neked. -rohant utána röhögve Harry és Lou.
Miután én is jól kiröhögtem magam, észrevettem, hogy Zayn a kanapén ülve duzzog.
- Mi a baj? -ültem le mellé.
- Semmi. -sóhajtott nagyot, de még rám sem nézett.
- Zayn, látom hogy valami baj van. Mondd már el.
- Niall, nem tartod furcsának hogy ez a csaj nem rég még lekoptatott, tegnap este pedig már itt aludt és a számát is megadta? -nézett rám.
- Ebbe mi a furcsa? Megismert és lehet, hogy megkedvelt. Olyan hihetetlen ez?
- Nem, de nagyon vigyázni kell az ilyenekkel. -mondta fintorogva.
- Milyenekkel? Mi bajod Cherrel? Nem is ismered. -csodálkoztam a hallottakon.
- Hagyjuk. -zárta le a témát és elment a szobájába.
- Ez mi volt? -jött oda hozzám Liam csodálkozva.
- Ha én azt tudnám. -sóhajtottam.

                                                               Cher szemszöge

- Ennyi volt mára? -kérdeztem Tomot.
- Igen. Nyugodtan hazamehetsz. -tette a kezét a vállamra mosolyogva.
- Nem kell kétszer mondani. -nevettem. - Elég fárasztó napjaim vannak mostanában. -húztam el a szám.
- Akkor nyomás haza, pihend ki magad. Majd holnap hívlak. -mosolygott kedvesen.
- Rendben, szia. -integettem neki.
Úgy szeretem Tomot. Nagyon rendes velem. Jobb főnököt el sem tudnék képzelni magamnak.
A mai napom nem is volt olyan nehéz. Valami kezdő énekeseket kellett fotóznom. A stúdiótól egyből hazafelé vettem az irányt, ám elég érdekes dolgok fogadtak. Az épület ahol lakom már egy ideje, mindenféle gépekkel volt körülvéve. Először nagyon nem értettem, hogy mi van, majd egy férfi felvilágosított a dolgokról. Hát erre végképp nem számítottam. Holnap lebontják és még ma el kell hagyni mindenkinek. Erről nekem miért nem szóltak? Hol fogok ezek után lakni?